Bocsánat, bocsánat, bocsánat!

Hivatkozhatnék arra, hogy nem volt időm blogolni, és részben igazam is lenne, de a jó öreg régi mondás szerint mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

Nos nem bírtam ki, és vasárnap helyett ma mérlegre álltam. És alig hittem a szememnek! Fogytam 3 kilót :D Jó, tudom, a 25-30-hoz képest kevés, DE sok pici sokra megy :D Reméljük. Pedig be kell vallanom töredelemesen, hogy az elmúlt napokban kb. azt ettem, amit a hűtőben találtam, és abból főztem, ami volt itthon. Szóval most 1-2 napig nem nagyon jött össze, amit elterveztem. De ennek ellenére - no meg hála a mérlegnek (Istenem, sose gondoltam volna, hogy ezt egyszer ki fogom mondani, és még le is írom!)- továbbra is lelkes vagyok, sőt most még lelkesebb, úgyhogy amint lenyugszanak a kedélyek - azaz holnaptól megint egy kis nyugtom lesz-, újabb zöldséges-húsos kaja után nézek :D Ahogy a barátom mondaná, megint "kecskekaját" fogunk enni. Igen, fiatalember, megint zöldséget fogunk enni! Mert jólesik és kész :D És kell is a szervezetnek.

Sajna nem csak a kaját illetően hagytam el kicsit magam a nagy rohanásban, hanem a folyadékbevitelben is. Tessék. Egy kicsit nem figyelek oda, és máris azon kapom magam, hogy alig ittam meg egy litert. Ejej, ez így nem lesz jó. Pedig ott tornyosulnak a palack ásványvizek! Cukros teát már egy hete nem ittam!

Jó hír viszont, hogy elkezdtem tornázni! Juhéjj! Bár az első alkalommal úgy szívből elkezdtem röhögni saját magamon, ahogy elképzeltem, hogy külső szemlélő mit láthat abból, amit csinálok. Ugrálok jobbra-balra, lihegek, és a kezeimmel össze-vissza kalimpálok. Az első "edzést" ezért alig bírtam végigcsinálni, mert folyton elkapott a röhögőgörcs. Hálát adok a főbérlőnek, amiért nincs a szobánkban egész alakos tükör, mert még most is fetrengve nyerítenék a földön. Hétvégén viszont olyan csodálatos idő volt, hogy elmentünk bringázni! Bizony! Pesten! Eddig is tudtam, hogy a közlekedés egyszerűen pocsék, de a bicikliseknek tényleg fel kell kötni a gatyát. Vagy az autósok között próbálnak életben maradni a 4-6 sávos utakon - bevallom, a frászt kitört a gondolatra is -, vagy pedig a gyalogosokra hozzák ők a frászt - mondanom sem kell, utóbbi mellett döntöttem. Azon viszont full kiakadtam, hogy az Árpád-hídnál a Váci úton képtelenség végigmenni! Van a járda, aztán egyszer csak hopp, egy aluljáró, természetesen csak lépcsővel. Pfj...na szivatás a köbön. Odafelé még hajlandó voltam lecipelni, aztán felcipelni a jó kis, 40 éves biciklimet, de visszafelé már inkább addig tekertem a Váci útra merőleges utcán, míg nem találtam egy olyan csomópontot, ahol a gyalogosok is a felszínen átkelhetnek. Amúgy mindenkinek nagyon ajánlom, kész élmény a villamossíneken úgy átrobogni kerékpárral, hogy a feneked az ülésen van. Azt hittem eltört a farokcsontom. De szerencsére nem.

A hét elején inkább a közeli Városligetet választottuk egy kis tekerés erejéig. A hétvégi kiruccanás amúgy is az OBI miatt volt - át kellett ültetni az erős paprikákat. Sajna 1 óra után muszáj volt hazajönnünk, egyrészt mert fáztam, másrészt meg olyan alacsonyra sikeredett leengedni az ülést, hogy a térdem kezdett tropára menni. De én ezt nem értem amúgy. Szerintem genetikailag selejtes lehetek. Mert vagy normális magasságban van az ülés, és akkor kicsit ki tudom hajlítani a lábam tekerés közben, viszont ekkor ha meg akarok állni, nem tudom letenni a lábam, hogy megtámasszam magam; vagy pedig leér a lábam hogy ne dőljek egyik oldalra se, és akkor meg a térdem nem tudom kinyújtani tekerés közben. Esküszöm, ha valaki tudja a megoldást, írjon már, mert ez nekem nem fér a fejembe.

Áhh, és már megint éjfél van. Holnap egyetem. Brühühüüüü. Viszont holna megint előveszem a kis dvd-met, és megmozgatom a tagjaimat :D már hiányzik. Vagy bicikli, vagy torna egy nap, de ha egyik sem, akkor már rosszul érzem magam a bőrömben.

na pápussz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.