Nos, ez már nem az első próbálkozásom, hogy végre normál alkatúnak mondhassam magam. Gyerekkorom óta küzdök a túlsúllyal, mindigis duci kislány voltam. Azonban most, lassan 22 évesen úgy érzem, hogy amilyen irányba haladok, az nagyon nem jó. Egészségügyi problémám eddig még nem adódott abból, hogy kövér vagyok, de nem szeretném, hogy a jövőben esetlegesen legyen.

Hogy mi késztetett rá, hogy újra megpróbáljam? A minap az egyik közösségi oldalon nézegettem a régi ismerőseimet. Az egyik volt évfolyamtársam új képet adott meg magáról. Azt hittem dobok egy hátast! Nem kevesebb, mint 45 kilót fogyott! Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de ez annyira hatással volt rám, hogy úgy döntöttem, ha neki ment, akkor én is le tudok fogyni.

Az elmúlt napokban böngészgettem a neten, mindenféle fogyókúrás módszert, ötletet elolvastam, ihletet merítettem a régi kipróbált diétákból is. Egy biztos, csak egyfélével nem fogok tudni lefogyni. A diétákkal az a bajom, hogy nagyon kötöttek...most ezt egyed, most amazt, ezt ne edd, azt eheted, de csak ritkán. Kész agyrém. És engem semmi sem idegesít jobban, mint amikor előre tudom, hogy ha tetszik, ha nem, ezt kell ennem, és ennyit belőle. Mondjuk a mennyiségekkel többnyire nincsen gondom, sosem ettem sokat. Hogy akkor mégis hogy lehetek kövér? Hát egyrészt a genetika - bárki bármit mondd, ne magyarázza meg nekem senki, hogy ha anyukám túlsúlyos volt, én meg a húgommal ugyanolyan körülmények között felnőve én több, mint 90 kilóra híztam, ő meg kevesebb, mint 60, hogy abban nincsen semmi örökletes -, másrészt pedig imádom az édességet. Ez van. Attól most sem fogok tudni megszabadulni, de egy kevés csokit még a 90 napos diéta is megenegedett. No meg a mozgás. Sosem sportoltam versenyszerűen. Votl idő, amikor kedvtelésből suli mellett eljártam röplabdázni, de az nem volt elég.

Ami még elég nagy hátrányom, hogy iszonyat keveset iszom. Ha egy nap megvan a 1,5 liter, akkor már boldog vagyok. Úgyhogy ezen is muszáj lesz változtatnom.

Összefoglalva minden eddigi tapasztalatomat és újonnan szerzett tudásomat a súlyvesztéssel kapcsolatban, a következőkre jutottam:

1. Sok-sok zöldség és gyümölcs. Hús sok zöldséggel, tészta is jöhet néha, de csakis zöldséggel. Nem tudom ki hogy van vele, de egyszerűen nem találtam olyan szakácskönyvet, amiben kifejezetten ilyen ételek lennének. Imádom a salátát, egy kis joghurtos öntettel, fűszerezett csirkemell darabokkal, és egy kevés pirítós kenyérrel. Hmm...isteni. És még egészségesebb is, mint amiket eddig ettem ( azok a jó kis magyaros kaják...) És persze nem napi 2 alkalommal kell enni, hanem minél többször, kis adagokban. Napi 5 alkalom. Ennyi a kötelező.

2. Édességmennyiség iszonyatosan alacsony értékre limitálása. Eddig nem bírtam ki egy napot se, hogy legalább egy szelet csokit, vagy sütit, vagy valamit ne egyek. Szóval most, mivel teljesen nem fogom tudni kirekeszteni az életemből - abba bele is betegednék...és be sem tudnám tartani -, heti 1-2 alkalommal engedélyezek magamnak valami kis finomságot. És ha rámtörne mégis az édességehetnékem, akkor egy joghurttal vagy egy kis gyümölccsel igyekszem elűzni a rossz gondolatokat.

3. Mozgás. Csak azzal, hogy az ember nem eszik eleget, meg másképpen táplálkozik, még nem lesz vékony. Ennek érdekében letöltöttem egy rakat dvd-t, úgyhogy szépen tornázgatni fogok itthon. Ha nincs kedvem tornázni, akkor megyek futok egyet, de mindenképpen kell valami. Főleg, hogy mostanában kell majd a legtöbbet ülnöm, és magolnom, még fontosabb lesz. Mivel se időm, se kedvem nem lesz minden nap mozogni, ezért ennek is szabok egy határt. Legyen heti legalább 4 alkalom, de inkább több. Majd meglátjuk hogy megy.

4. és végül utolsó pontként, többet kell innom. Mármint folyadékot, nem alkoholt! Alkohol kizárva. Ez nem lesz gond. Viszont a mennyiség...már említettem milyen keveset iszom. Szóval azt hiszem először is fel kell tornáznom ezt 2 literre. A teát szeretem, de csak cukorral vagyok képes meginni. Ásványvízből pedig csakis az enyhén szénsavas jöhet szóba. 100%-os gyümölcsleveket már most elfelejthetem, mert nem vagyok én milliomos, csak egy csóró egyetemista. Kompromisszumként azt hiszem, hogy szóba jöhet egy napra 1 kancsó tea, félrész cukorral félrész édesítőszerrel elkészítve, valamint veszek egy rakat ásványvizet. Azt még kitalálom, hogy hogy legyen. Lehet veszek normál szénsavasat, aztán csak kirázom belőle nagy részét, mivel a sima ásványvízbe nehéz lenne valamennyi szénsavat beletennem. Ugyanis a sima vizet meg megintcsak nem szeretem, semmi íze sincsen. Esetleg egy kis citromlével fel lehet javítani. Nem csak ásványvízből, de semmiből sem bírom meginni a szénsavasat. Rosszul vagyok tőle. Úgyhogy az ilyen cukros kóláktól meg egyéb nyalánkságoktól védve vagyok - végre vmi könnyebbség, nem?

Hmm. Felállítanék egy 5. pontot is. Ez nem fizikai szempontból, inkább lelkileg segítheti a fogyásomat:

5. Nem állok minden nap mérlegre, ellenőrizve, hogy fogytam-e. Nincs annál rosszabb, amikor lelkesen teszed a dolgod, betartod az előírásokat, és napokon keresztül meg se moccan a mérleg a nyelve. Rendkívül kiábrándító, hogy az idő előrehaladtával egyre nagyobb szenvedés folytatni a fogyókúrát, és közben nem látszik semmi eredmény. Ennek megakadályozására kéthetente, esetleg hetente egyszer állhatok rá a mérlegre. És nem szabad elkeseredni ha csak 1 vagy 2 kiló ment le, vagy netalántán 1 kiló sem. Nem szabad elfelejtenem, hogy van egy pár hetes holtpont nálam, amikor nem fogyok egy dekát sem. Eddig mindig úgy jártam, hogy az elején gyorsan és viszonylag sokat fogytam, aztán mintha teljesen leállt volna a folyamat. Ezen kéne majd túljutnom.

Nos, hát ezek lennének az alapelveim. Remélem semmit sem hagytam ki. Viszonylag lazának tűnhet, de nem akarok ennél drasztikusabbat, mert úgysem tudnám betartani, az meg csak elveszi a kedvemet tőle. És nálam általában a kitartás volt a gond. Ezért állítottam fel ezt a viszonylag tartható életmódváltást. Nem jó, ha az ember alapból olyan irreális követeléseket állít fel magának, amelyekről alapból tudja, hogy képtelen lesz betartani azokat. Igyekeztem bizonyos kompromisszumok alkalmazásával elviselehetővé tenni magam számára ezt az egész hercehurcát. Jó, ehetek csokit vagy sütit, de csak ennyit, és mellette mozgás. Jó, nem lesz kemény gyümölcsnap, mint a 90 naposnál, de akkor mellette a zöldség-hús és zöldség-tészta kombókat szigorúan be kell tartani.

Nem is tudom mit remélek ettől, hogy itt elkezdek blogolni. Talán mert még ezt sosem csináltam. Talán ha elfogy a kitartás, ez erőt ad, hogy leírtam eddigi tapasztalataimat, és hogy talán van egy olyan ember, aki elolvassa, és hisz benne, hogy meg tudom csinálni. Talán a monitor túlsó oldalán saját magam vagyok, aki bíztatni fog akkor is, amikor úgy érzem itt, ezen az oldalon, hogy nem bírom, feladom.

Hát akkor első lépésként: mérleg. Utálom a mérleget. Nem, nem akarok ráállni. De hogy nyomon tudjam követni, muszáj lesz megtudnom a kezdősúlyomat. Nagy levegő, sóhaj, és ráállás. Várjunk. Ruhában, vagy ruha nélkül méreckedjek? Jó, egyezzünk meg abban, hogy mindig ruhában. Akkor hajrá.

Az eredmény: pontosan 97 kilógramm.

Nagyjából erre számítottam, de leírni is iszonyatos, hogy erre a súlyra jutottam az évek folyamán. Tekintettel arra, hogy egy testszírszázalék felmérésen közölték velem, ha meggebedek sem tudok 63 kilónál kevesebb lenni - ugyanis meglepő módon a 163 cm-es magasságom ellenére a csontjaim, az izomszöveteim, a belsőszerveim ennyit nyomnak, ezért hozzáadva azt a minimális zsírt, ami a bőrszövet optimális zsírrétegéhez kell -, megegyezhetünk abban, hogy 67 kiló számomra már ideális súly lenne. Vagyis kereken 30 kg leadása vár rám. Igazándiból már akkor nagyon boldog leszek, ha 75 kg vagy az alá sikerül mennem. Most előre úgysem tudom, hogy hogyan néznék ki 67 vagy akár 70 kilósan, úgyhogy majd meglátjuk, hogy ha sikerül odáig eljutnom, hogy fogom magam érezni az új külsőmben. Ha úgy számolunk, hogy havonta sikerülne 4-5 kilót fogynom, akkor elvileg 6 hónap alatt elérhetem azt, amit szeretnék. Elvileg. Ha 6 hónap alatt nem sikerül, akkor addig csinálom, míg el nem érem a célomat.

Nos, fogyásra fel!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.