Bocsánat, bocsánat, bocsánat!

Hivatkozhatnék arra, hogy nem volt időm blogolni, és részben igazam is lenne, de a jó öreg régi mondás szerint mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

Nos nem bírtam ki, és vasárnap helyett ma mérlegre álltam. És alig hittem a szememnek! Fogytam 3 kilót :D Jó, tudom, a 25-30-hoz képest kevés, DE sok pici sokra megy :D Reméljük. Pedig be kell vallanom töredelemesen, hogy az elmúlt napokban kb. azt ettem, amit a hűtőben találtam, és abból főztem, ami volt itthon. Szóval most 1-2 napig nem nagyon jött össze, amit elterveztem. De ennek ellenére - no meg hála a mérlegnek (Istenem, sose gondoltam volna, hogy ezt egyszer ki fogom mondani, és még le is írom!)- továbbra is lelkes vagyok, sőt most még lelkesebb, úgyhogy amint lenyugszanak a kedélyek - azaz holnaptól megint egy kis nyugtom lesz-, újabb zöldséges-húsos kaja után nézek :D Ahogy a barátom mondaná, megint "kecskekaját" fogunk enni. Igen, fiatalember, megint zöldséget fogunk enni! Mert jólesik és kész :D És kell is a szervezetnek.

Sajna nem csak a kaját illetően hagytam el kicsit magam a nagy rohanásban, hanem a folyadékbevitelben is. Tessék. Egy kicsit nem figyelek oda, és máris azon kapom magam, hogy alig ittam meg egy litert. Ejej, ez így nem lesz jó. Pedig ott tornyosulnak a palack ásványvizek! Cukros teát már egy hete nem ittam!

Jó hír viszont, hogy elkezdtem tornázni! Juhéjj! Bár az első alkalommal úgy szívből elkezdtem röhögni saját magamon, ahogy elképzeltem, hogy külső szemlélő mit láthat abból, amit csinálok. Ugrálok jobbra-balra, lihegek, és a kezeimmel össze-vissza kalimpálok. Az első "edzést" ezért alig bírtam végigcsinálni, mert folyton elkapott a röhögőgörcs. Hálát adok a főbérlőnek, amiért nincs a szobánkban egész alakos tükör, mert még most is fetrengve nyerítenék a földön. Hétvégén viszont olyan csodálatos idő volt, hogy elmentünk bringázni! Bizony! Pesten! Eddig is tudtam, hogy a közlekedés egyszerűen pocsék, de a bicikliseknek tényleg fel kell kötni a gatyát. Vagy az autósok között próbálnak életben maradni a 4-6 sávos utakon - bevallom, a frászt kitört a gondolatra is -, vagy pedig a gyalogosokra hozzák ők a frászt - mondanom sem kell, utóbbi mellett döntöttem. Azon viszont full kiakadtam, hogy az Árpád-hídnál a Váci úton képtelenség végigmenni! Van a járda, aztán egyszer csak hopp, egy aluljáró, természetesen csak lépcsővel. Pfj...na szivatás a köbön. Odafelé még hajlandó voltam lecipelni, aztán felcipelni a jó kis, 40 éves biciklimet, de visszafelé már inkább addig tekertem a Váci útra merőleges utcán, míg nem találtam egy olyan csomópontot, ahol a gyalogosok is a felszínen átkelhetnek. Amúgy mindenkinek nagyon ajánlom, kész élmény a villamossíneken úgy átrobogni kerékpárral, hogy a feneked az ülésen van. Azt hittem eltört a farokcsontom. De szerencsére nem.

A hét elején inkább a közeli Városligetet választottuk egy kis tekerés erejéig. A hétvégi kiruccanás amúgy is az OBI miatt volt - át kellett ültetni az erős paprikákat. Sajna 1 óra után muszáj volt hazajönnünk, egyrészt mert fáztam, másrészt meg olyan alacsonyra sikeredett leengedni az ülést, hogy a térdem kezdett tropára menni. De én ezt nem értem amúgy. Szerintem genetikailag selejtes lehetek. Mert vagy normális magasságban van az ülés, és akkor kicsit ki tudom hajlítani a lábam tekerés közben, viszont ekkor ha meg akarok állni, nem tudom letenni a lábam, hogy megtámasszam magam; vagy pedig leér a lábam hogy ne dőljek egyik oldalra se, és akkor meg a térdem nem tudom kinyújtani tekerés közben. Esküszöm, ha valaki tudja a megoldást, írjon már, mert ez nekem nem fér a fejembe.

Áhh, és már megint éjfél van. Holnap egyetem. Brühühüüüü. Viszont holna megint előveszem a kis dvd-met, és megmozgatom a tagjaimat :D már hiányzik. Vagy bicikli, vagy torna egy nap, de ha egyik sem, akkor már rosszul érzem magam a bőrömben.

na pápussz

Igen, sajnálom, ez a kettő most összecsúszott, és ez a posztom nem is lesz olyan hosszú, mint az eddigiek, mert baromi fáradt vagyok.

Azt be kell valljam, hogy édességügyileg elcsábultam 5 kanál jégkrém erejéig...mélységesen szégyellem magam miatta - összezárt bokával, lehajtott fejjel szégyenkezik.

De a többi továbbra is egész jól megy. Bár ma kellett vegyek egy húsos péksütit - mentségemre valljon, már majd éhenhaltam, mert rohantam, nehogy elkéssek a zh-mról, és dél után a 5 óra már kicsit sok volt, szóval muszáj volt vennem valamit, hogy ne essek össze. Pedig pont ezt nem szabadna. Legközelebb legalább egy almát bedobok.

Tegnap is és ma is salátát ettem husival, egy kis szeletke barnakenyérrel. Tegnap két adagot ettem belőle, vittem magammal többet, hogy a suliban is tudjak rendesen kajálni. Azon kívül tegnap ettem két almát meg egy szelet kenyérkét a tejfölös-túrós kutyulmányommal. Ma hasonlóan nézett ki az egész, leszámítva a 2 adag sali-husi kombót, mert csak egy kicsi adagot ettem. De amúgy egész jól bírtam.

Tegnap nem volt időm tornázni, hihetetlen, hogy mennyire elrepül az idő, amikor az embernek sokat kell tanulnia. Ma is rendesen elhúzódott a nap, ismét főznöm kellett, mert hát a kenyeret sem szabad túlzásba vinni, azt hiszem kevesebbszer kéne ennem, még akkor is, ha csak kis adag, és akkor is, ha mindemellett barna kenyér. Szóval megint fél 10 volt, mire mindennel végeztem. De úgy döntöttem, nem, ma nem lehet kihagyni. Ha belegebedek is, ha későn fekszem le, akkor is tornázni fogok. És nekiveselkedtem.

A tanulság, amit leszűrtem, hogy legközelebb nem a rongyszőnyegen fogok, mert majdnem nyaltam egy egészséget, és higgyétek el nekem, elég kemény nálunk a flaszter, másrészt meg jobb gatyát veszek fel, mert ez félpercenként a fenekem feléig lecsúszott, és attól féltem a boknámnál fog landolni 2 másodperc múlva. A gyakorlatok nem megerőltetőek, viszont baromi tempós az egész. Alig bírtam követni, hogy mikor mit kell csinálni. De majd belejövök. Szerintem egy idő után már fejből fogom tudni az egész dvd-t.

A folyadékkal viszont elég hadilábon álltam ebben a két napban. Tegnap éppenhogy megvolt a 2 liter, ma viszont alulmaradtam. Még szemezek az üveggel, de akkor meg éjjel fogok kijárni. Na jó, lehet bevállalom. Max ha arra ébredek, hogy vmi nedves van alattam,tudni fogom, hogy miért.

Nos, már mindjárt éjfél, tényeg lefekszem, mert holnap is hosszú napom lesz.

Apropó. Szegény hörcsögöt ma sem almoltam ki. Pedig akartam. Jó lenne, ha a nap nem 24 órából állna, hanem többől. Holnap mindenképpen sort kell kerítenem rá. Ha megint kimaradna, esküszöm bokám fogom rúgni saját magamat.

Jóccakát!

Ez a mai nap nagyon hosszúra sikeredett.

Reggel felkeltem, épphogy csináltam magamnak néhány szendvicset, hogy legyen mit ennem egész nap, és már rohantam is az egyetemre. Este hatra estem haza, akkor még elrobogtam boltba és a zöldségeshez, előtte még bedobtam egy adag mosást, aztán meg főztem, teregettem. Most végre kicsit le tudtam ülni.

Kajaügyileg nem panaszkodhatom. Egy fél kilós barnakenyérből csináltam 3 szendvicset, megkentem őket a tegnap készített túrós-tejfölös-hagymás-paprikás szendvicskrémmel. Hihetetlen, hogy milyen laktató tud lenni, pedig aztán kisebbek voltak, mintha egy kilós kenyérből ettem volna fél szeletet. Bizonyára a sok folyadék is hozzátett, nem keveset. Valahogy sosem hittem abban, hogy a folyadék el tud telíteni. Nekem mindig csak hányingerem lett tőle, vagy úgy éreztem lötyög bennem. Nem hittem volna, hogy kis odafigyeléssel ilyen könnyedén fog menni, hogy megigyak több, mint 2 litert egy nap. Sokszor iszok keveset, mindig magam előtt tartom az ásványvizes palackot. Korábban talán a lustaság is hozzájátszott ahhoz, hogy olyan keveset ittam. Hiába voltam egy picit is szomjas, nem mentem ki meginni egy pohár vizet.

Ma összességében megettem 3 olyan kis szendvicset, persze 2-3 órás eltérésekkel, és egy almát. Azt hiszem ez nem is olyan rossz teljesítmény. Na jó, meg lecsúszott néhány darab fornetti is, de még akkor sem jelentős mennyiség az, amit ma ettem.

A boltban rendesen bevásároltam. Már hetek óta tervezem, hogy csinálok egy jó kis salátát, na hát ma már nem találtam több kifogást. Bár drága volt, de vettem egy kevés feta sajtot is, csak hogy feldobjam. A zöldséges éppen zárni készült, kicsit pofátlannak éreztem magam, hogy már pakolnak össze, én meg betámyolgok a boltba, hogy kellene néhány dolog. Így hát kicsit szégyenkezve, de vettem fejessalátát, egy csokor retket, póréhagymát, paprikát, paradicsomot, és nagy nehezen még egy kígyóuborkát is sikerült elővadászni a hátsó raktárrészről, csak nekem :) Imádom ezt a zöldségest. Annyira szép, és friss árujuk van! Öröm vásárolni :)

Mielőtt elmentem boltba, kivettem egy adag husit a mélyhűtőből, és kiolvasztottam. Csirkemellett szerettem volna, de abból már kifogytunk, és a közeli élelmiszer boltban meg nem lehet venni. Így hát beértem egy darabka combbal. Rendesen leszedtem róla minden zsírcafatot meg hártyát, és szépen bepácoltam egy gyros fűszerkeverékkel ízesített olajba. Persze épp csak annyit tettem rá, hogy minden husidarabka be legyen kenve vele. Utólag, sütés után, miután megkóstoltam, azt kell mondjam, nem kellett volna az egész csomaggal ráöntenem. Elég fűszeres lett, meg sós. De sebaj, a hibáiból tanul az ember. A saláta majd elnyomja :) Megmostam, és apró darabkákra téptem egy fejessalátát. Beleszeltem a retket, a paprikát, a paradicsomot, a póréhagymát és a fetasajtot is felkockáztam - persze minél kisebb darabokra, hogy jobban eloszoljon. Majd az egészet nyakonburítottam joghurttal, amit előtte egy kis sóval, borssal és petrezselyemlevéllel ízesítettem. Persze ma már nem ettem belőle, mivel nem csirkemellből csináltam a husit, sokkal több idő kellett, hogy rendesen megpuhuljon és megsüljön a hús. Este 10-re készen is lettem mindennel, még a két nagy adag mosást is kiteregettem. Aztán persze muszáj volt elmosogatni, mert azért sikerült egy halom mosogatnivalót összehalmozni az este folyamán.

És még szegény hörcsögöt ki sem almoltam. Van egy kis törpehörcsögünk, Morzsa névre hallgat :) Nagyon édes, csak iszonyat félénk még mindig, pedig már hónapok óta élvezi a vendégszeretetünket. Salátakészítés közben loptam neki néhány darabka salátát neki, imádja.

Fél 12 van, és még annyi dolgom lenne, tornázni se tornáztam, már megint. Hihetetlen, hogy amikor elhatározom, hogy na, mostantól kell mozgs, és igenis csinálom, akkor jön egy olyan időszak az egyetemen, amikor örülök, hogy este még van energiám főzni valamit, hogy legyen mit enni másnap. És esküszöm, most nem kifogásokat keresek, ahogy szoktam, hogy miért nem tornázom. Végülis még nem vagyok elkésve, az alapelveim még betarthatóak. Lehet holnap felkelek időben, és mivel úgyis csak 10-re kell bemennem, reggel tornázok egy kicsit. Amúgy sem volt kedvem hajat mosni ma este, pedig kellett volna. Főzés közben állva majdnem elaludtam. De a blogot muszáj írnom,mert ha ezt nem követem, akkor a fogyitréninget se fogom előbb-utóbb.

Amúgy a sok folyadékivásnak egy elég nagy hátrányával kellett szembesülnöm. Sajnos, legalább kétszer felébredek éjszaka, mert hív a természet. És azt tudni kell rólam, hogy jóideje igen nehezen alszom el, és ha éjszaka felébredek, utána is kell legalább fél óra, mire visszaalszok. És ez nem túl szerencsés. De hát valamit valamiért. Majd megpróbálom azt, hogy napközben iszok sokat, és estefelé már csak mértékkel. Ha nem alszom ki magam, kezelhetetlen vagyok. Kedvetlen leszek, ingerült, és kiábrándult. Mint a legtöbb ember. Nekem kell legalább 10 óra alvás. Még nőni szeretnék ;) De most komolyan. Iszonyat sokat szeretek aludni. Ha egyszer elalszom, akkor sok idő kell, hogy tényleg kipihenten ébredjek.

Már csak ezen okból kifolyólag is, most már elköszönök.

Még egy kis megjegyzés: a szomszédban lakó lányok 90 napos diétát csinálnak. Értetlenül állok az eset előtt, ugyanis mindegyik van vagy 50 kiló. Indoklásképpen azzal feletek, hogy van egy kis felesleg a hasukon. Erre tényleg nem tudok mit mondani. Nem lenne egyszerűbb felüléseket csinálni? Diétával nem fog lemenni a hasáról az az ici-pici felesleg, ami őket zavarja.

no, ennyit búcsúzóul!

Első napnak még elég laza lett. De ennek komoly oka van.

Először is egész délelőtt a gép előtt kellett ülnöm egy sürgős tervezési feladat egyik részét kellett megcsinálnom. Csapatban dolgozunk, szóval ha nem csináltam volna meg, őket hagytam volna cserben. Ez eléggé lefárasztott, meg az a 80 kiló cucc, amit boltból hazahoztam, úgyhogy a torna ma elmaradt. De végülis első nap van, már az is haladás, hogy a kaját nagyjából sikerült betartanom. Nohát!

Miután végeztem bajtársi teendőimmel, úgy dél körül elmentem boltba. Vettem túrót, joghurtot, barnakenyeret, egy karton ásványvizet, persze a zöldségeshez is betértem, ahol almát, banánt, körtét rakosgattam a kosaramba.

Hirtelen felindulásból kevertem egy szendvicskrémet túróból, tejfölből, tettem bele friss újhagymát, egy kevés szalámit darabokban és egy kis pirospaprikát, csakhogy még jobban hasonlítson a kőrözötthöz. De csak módjával ettem belőle. Mégsem rágcsálhatok egy répát reggelire :)

Ebédre tejszínes-brokkolis pennét ettem. Még 2 napja néztem ki a receptet, és meg is csináltam, a maradékból ettem egy kicsit. De tényleg kicsit.

Gyümölcsből eddig 1 banánt ettem, de vacsira már kinéztem magamnak azt a szép körtét, amelyik kacsingatott rám a boltban. Remélem a barátom még nem csapott le rá :) A banánt viszont az összeset megette. Nem baj, végülis az a többi gyümölcshöz képest több kalóriát tartalmaz, meg azért egy jutott belőle nekem is.

Holnap még nem tudom mit fogok enni, de nem is nagyon lesz időm gondolkodni rajta, vagy egyáltalán valami érdemlegeset főzni, mert reggeltől az egyetemen leszek. Azt hiszem viszek szendvicset a barna kenyérből, meg néhány almát. Majd még meglátom :)

Lehet, hogy idővel kénytelen leszek majd szigorítani a szabályaimon, de egyelőre minden rendben van. Egy kis sütit azért ettem, de hát mit tehet az ember, ha a lakótársa fincsi lekváros kekszes sütit csinál. De csak néhány kicsi golyót ettem. De most legalább 3-4 napig semmi édesség! Ezt muszáj betartani. A zöldségeket imádom. Úgy ennék egy finom salátát, jégsalátával,sárgarépával, céklával, retekkel egy pár darabka fűszeres csirkemellel s leöntve egy kis hagymás-zöldfűszeres joghurttal...na majd azt hiszem igyekszem tenni érte, hogy valamelyik nap az asztalon landoljon :)

Közben meg persze, amikor van időm, sök zöldséges recepteket keresgetek, hogy lehetőleg minél egészségesebb irányba tereljem az étkezési szokásainkat. Persze a joghurt, a túró meg a tejföl se túlságosan zsírszegény, de valamit csak kell lenni. Persze ezt is módjával.

Jó hír viszont, és egyértelmű fejlődés, hogy tegnap sikerült 2,4 l folyadékot meginnom! Ma még 2 liternél tartok, de még úgyis inni fogok. Azt hiszem ez jó módszer, hogy mindig magam elé rakom, és ha kell, ha nem, iszok. Persze amikor már hányingerem van abbahagyom, mert nálam még az is előfordul. Eddig unalmamban csokit ettem, ha nem tudtam mit csinálni, most ásványvizet és édesítős teát iszom. AZt hiszem ez az utóbbi jobb megoldás :)

Azt hiszem, elmondhatom, hogy egy félig sikeres napot zártam. Persze könnyebb lenne, ha nem egy barátom, aki akármennyit és akármit is eszik akkor is vézna marad, no meg a lakótársak, akik finomabbnál finomabb, de annál olajosabb kajákat esznek körülöttem. De nem baj, tartom magam. Én is finomakat eszek :P hihi

No hát, viszlát holnap!

Nos, ez már nem az első próbálkozásom, hogy végre normál alkatúnak mondhassam magam. Gyerekkorom óta küzdök a túlsúllyal, mindigis duci kislány voltam. Azonban most, lassan 22 évesen úgy érzem, hogy amilyen irányba haladok, az nagyon nem jó. Egészségügyi problémám eddig még nem adódott abból, hogy kövér vagyok, de nem szeretném, hogy a jövőben esetlegesen legyen.

Hogy mi késztetett rá, hogy újra megpróbáljam? A minap az egyik közösségi oldalon nézegettem a régi ismerőseimet. Az egyik volt évfolyamtársam új képet adott meg magáról. Azt hittem dobok egy hátast! Nem kevesebb, mint 45 kilót fogyott! Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de ez annyira hatással volt rám, hogy úgy döntöttem, ha neki ment, akkor én is le tudok fogyni.

Az elmúlt napokban böngészgettem a neten, mindenféle fogyókúrás módszert, ötletet elolvastam, ihletet merítettem a régi kipróbált diétákból is. Egy biztos, csak egyfélével nem fogok tudni lefogyni. A diétákkal az a bajom, hogy nagyon kötöttek...most ezt egyed, most amazt, ezt ne edd, azt eheted, de csak ritkán. Kész agyrém. És engem semmi sem idegesít jobban, mint amikor előre tudom, hogy ha tetszik, ha nem, ezt kell ennem, és ennyit belőle. Mondjuk a mennyiségekkel többnyire nincsen gondom, sosem ettem sokat. Hogy akkor mégis hogy lehetek kövér? Hát egyrészt a genetika - bárki bármit mondd, ne magyarázza meg nekem senki, hogy ha anyukám túlsúlyos volt, én meg a húgommal ugyanolyan körülmények között felnőve én több, mint 90 kilóra híztam, ő meg kevesebb, mint 60, hogy abban nincsen semmi örökletes -, másrészt pedig imádom az édességet. Ez van. Attól most sem fogok tudni megszabadulni, de egy kevés csokit még a 90 napos diéta is megenegedett. No meg a mozgás. Sosem sportoltam versenyszerűen. Votl idő, amikor kedvtelésből suli mellett eljártam röplabdázni, de az nem volt elég.

Ami még elég nagy hátrányom, hogy iszonyat keveset iszom. Ha egy nap megvan a 1,5 liter, akkor már boldog vagyok. Úgyhogy ezen is muszáj lesz változtatnom.

Összefoglalva minden eddigi tapasztalatomat és újonnan szerzett tudásomat a súlyvesztéssel kapcsolatban, a következőkre jutottam:

1. Sok-sok zöldség és gyümölcs. Hús sok zöldséggel, tészta is jöhet néha, de csakis zöldséggel. Nem tudom ki hogy van vele, de egyszerűen nem találtam olyan szakácskönyvet, amiben kifejezetten ilyen ételek lennének. Imádom a salátát, egy kis joghurtos öntettel, fűszerezett csirkemell darabokkal, és egy kevés pirítós kenyérrel. Hmm...isteni. És még egészségesebb is, mint amiket eddig ettem ( azok a jó kis magyaros kaják...) És persze nem napi 2 alkalommal kell enni, hanem minél többször, kis adagokban. Napi 5 alkalom. Ennyi a kötelező.

2. Édességmennyiség iszonyatosan alacsony értékre limitálása. Eddig nem bírtam ki egy napot se, hogy legalább egy szelet csokit, vagy sütit, vagy valamit ne egyek. Szóval most, mivel teljesen nem fogom tudni kirekeszteni az életemből - abba bele is betegednék...és be sem tudnám tartani -, heti 1-2 alkalommal engedélyezek magamnak valami kis finomságot. És ha rámtörne mégis az édességehetnékem, akkor egy joghurttal vagy egy kis gyümölccsel igyekszem elűzni a rossz gondolatokat.

3. Mozgás. Csak azzal, hogy az ember nem eszik eleget, meg másképpen táplálkozik, még nem lesz vékony. Ennek érdekében letöltöttem egy rakat dvd-t, úgyhogy szépen tornázgatni fogok itthon. Ha nincs kedvem tornázni, akkor megyek futok egyet, de mindenképpen kell valami. Főleg, hogy mostanában kell majd a legtöbbet ülnöm, és magolnom, még fontosabb lesz. Mivel se időm, se kedvem nem lesz minden nap mozogni, ezért ennek is szabok egy határt. Legyen heti legalább 4 alkalom, de inkább több. Majd meglátjuk hogy megy.

4. és végül utolsó pontként, többet kell innom. Mármint folyadékot, nem alkoholt! Alkohol kizárva. Ez nem lesz gond. Viszont a mennyiség...már említettem milyen keveset iszom. Szóval azt hiszem először is fel kell tornáznom ezt 2 literre. A teát szeretem, de csak cukorral vagyok képes meginni. Ásványvízből pedig csakis az enyhén szénsavas jöhet szóba. 100%-os gyümölcsleveket már most elfelejthetem, mert nem vagyok én milliomos, csak egy csóró egyetemista. Kompromisszumként azt hiszem, hogy szóba jöhet egy napra 1 kancsó tea, félrész cukorral félrész édesítőszerrel elkészítve, valamint veszek egy rakat ásványvizet. Azt még kitalálom, hogy hogy legyen. Lehet veszek normál szénsavasat, aztán csak kirázom belőle nagy részét, mivel a sima ásványvízbe nehéz lenne valamennyi szénsavat beletennem. Ugyanis a sima vizet meg megintcsak nem szeretem, semmi íze sincsen. Esetleg egy kis citromlével fel lehet javítani. Nem csak ásványvízből, de semmiből sem bírom meginni a szénsavasat. Rosszul vagyok tőle. Úgyhogy az ilyen cukros kóláktól meg egyéb nyalánkságoktól védve vagyok - végre vmi könnyebbség, nem?

Hmm. Felállítanék egy 5. pontot is. Ez nem fizikai szempontból, inkább lelkileg segítheti a fogyásomat:

5. Nem állok minden nap mérlegre, ellenőrizve, hogy fogytam-e. Nincs annál rosszabb, amikor lelkesen teszed a dolgod, betartod az előírásokat, és napokon keresztül meg se moccan a mérleg a nyelve. Rendkívül kiábrándító, hogy az idő előrehaladtával egyre nagyobb szenvedés folytatni a fogyókúrát, és közben nem látszik semmi eredmény. Ennek megakadályozására kéthetente, esetleg hetente egyszer állhatok rá a mérlegre. És nem szabad elkeseredni ha csak 1 vagy 2 kiló ment le, vagy netalántán 1 kiló sem. Nem szabad elfelejtenem, hogy van egy pár hetes holtpont nálam, amikor nem fogyok egy dekát sem. Eddig mindig úgy jártam, hogy az elején gyorsan és viszonylag sokat fogytam, aztán mintha teljesen leállt volna a folyamat. Ezen kéne majd túljutnom.

Nos, hát ezek lennének az alapelveim. Remélem semmit sem hagytam ki. Viszonylag lazának tűnhet, de nem akarok ennél drasztikusabbat, mert úgysem tudnám betartani, az meg csak elveszi a kedvemet tőle. És nálam általában a kitartás volt a gond. Ezért állítottam fel ezt a viszonylag tartható életmódváltást. Nem jó, ha az ember alapból olyan irreális követeléseket állít fel magának, amelyekről alapból tudja, hogy képtelen lesz betartani azokat. Igyekeztem bizonyos kompromisszumok alkalmazásával elviselehetővé tenni magam számára ezt az egész hercehurcát. Jó, ehetek csokit vagy sütit, de csak ennyit, és mellette mozgás. Jó, nem lesz kemény gyümölcsnap, mint a 90 naposnál, de akkor mellette a zöldség-hús és zöldség-tészta kombókat szigorúan be kell tartani.

Nem is tudom mit remélek ettől, hogy itt elkezdek blogolni. Talán mert még ezt sosem csináltam. Talán ha elfogy a kitartás, ez erőt ad, hogy leírtam eddigi tapasztalataimat, és hogy talán van egy olyan ember, aki elolvassa, és hisz benne, hogy meg tudom csinálni. Talán a monitor túlsó oldalán saját magam vagyok, aki bíztatni fog akkor is, amikor úgy érzem itt, ezen az oldalon, hogy nem bírom, feladom.

Hát akkor első lépésként: mérleg. Utálom a mérleget. Nem, nem akarok ráállni. De hogy nyomon tudjam követni, muszáj lesz megtudnom a kezdősúlyomat. Nagy levegő, sóhaj, és ráállás. Várjunk. Ruhában, vagy ruha nélkül méreckedjek? Jó, egyezzünk meg abban, hogy mindig ruhában. Akkor hajrá.

Az eredmény: pontosan 97 kilógramm.

Nagyjából erre számítottam, de leírni is iszonyatos, hogy erre a súlyra jutottam az évek folyamán. Tekintettel arra, hogy egy testszírszázalék felmérésen közölték velem, ha meggebedek sem tudok 63 kilónál kevesebb lenni - ugyanis meglepő módon a 163 cm-es magasságom ellenére a csontjaim, az izomszöveteim, a belsőszerveim ennyit nyomnak, ezért hozzáadva azt a minimális zsírt, ami a bőrszövet optimális zsírrétegéhez kell -, megegyezhetünk abban, hogy 67 kiló számomra már ideális súly lenne. Vagyis kereken 30 kg leadása vár rám. Igazándiból már akkor nagyon boldog leszek, ha 75 kg vagy az alá sikerül mennem. Most előre úgysem tudom, hogy hogyan néznék ki 67 vagy akár 70 kilósan, úgyhogy majd meglátjuk, hogy ha sikerül odáig eljutnom, hogy fogom magam érezni az új külsőmben. Ha úgy számolunk, hogy havonta sikerülne 4-5 kilót fogynom, akkor elvileg 6 hónap alatt elérhetem azt, amit szeretnék. Elvileg. Ha 6 hónap alatt nem sikerül, akkor addig csinálom, míg el nem érem a célomat.

Nos, fogyásra fel!